Bolondok aranya

Eltelt ez a félév év is. Mi lett az elveimmel? Vajon maradt még belőle? 🙂 Visszatekintve úgy érzem még nem szippantott be a rohanó, vásárlós, minden legyen meg a babának csak akkor boldog kaotikus környezet. Szerintem a nyugalom titka a leegyszerűsített környezet, a lelassított életvitel. Ki tudja, hogy ennek vagy másnak köszönhető, de egy mosolygós… Tovább »

Eltelt több mint fél év, így megpróbálom megfogalmazni azokat az elveket amiket követtem – akár ösztönösen, akár tudatosan. Mindezt azért teszem, mert nekem nagyon bevált. A gyermek is jó fejnek született valószínűleg, és így összességében harmonikus és nyugodt életünk van. Nem utolsó sorban pedig könnyedén ki tudok vele mozdulni itthonról. A leegyszerűsített közös életünkhöz hozzátartozik,… Tovább »

A július szerintem nyolc év után sok embernél célt ért. Lehet csak apróságok változtak, lehet, hogy valaki teljesen máshogy látja már a világot. Egy kicsit én is jobb lettem és még vékonyabb is talán. Mi jöhet ezután? Egy emberi augusztus. 🙂 Nekem biztos. Egy olyan hónap amikor az ÉN egy kicsit megpihen és engedi, hogy… Tovább »

Egy kérdés, megannyi válasz pro és kontra. “Ha régen így gondolkodtak volna, már mi sem lennénk.”“A gyerekeink még tehetnek valamit a világért.”“Nem szülök, a gyerekem ki lenne akadna milyen világba érkezett.”“A gyerekvállalás miatt haldoklik a Föld, túl sokan vagyunk.”“Nem Velünk van a gond. Európa népessége csökken, a távoli országokban szennyezik a környezetet és ott születik… Tovább »

Mire az út végére érek, maga leszek a megtestesült nyugalom, a tudatos lelkek gyöngye, a béke szigete, egy kedves pamutgombolyag. Pedig csak a napi műanyag bevitelem csökkentéséről van szó. Haladok, haladok évek óta…talán félúton járhatok.  Szóval milyen is ez a műanyag “mentes” július? Ez valójában olyan, mintha beengednénk egy gyereket a játszóházba azzal, hogy bár… Tovább »

A műanyag zacskó egy szimbólum lett mára. Egy életmód, egy korszak szimbóluma, egy kártékony szerető, akit egyszerűen nem lehet levakarni.  Hisz, hiába szakítottam vele, mindenhol ott látom, mindig szembe jön velem. Úgy érzem, sose fogom tudni elfelejteni.Tegnap is felkavart, amikor összefutottunk. Azt éreztem, hogy legszívesebben kitépném a srác kezéből, hiszen egy, azaz egy sárgadinnyét tett… Tovább »

Pár éve hasított belém egy érzés… amolyan hányinger féle. Kétszer… mint a villám. Pedig azt mondják az kétszer nem csap ugyanoda. Az első: a kupon napok. A nagy tömegben ültünk és néztük az embereket, akik stresszesen, zacskókkal megpakolva, kuponfüzetet szorongatva rohantak. Az élmény kifizetődik, minden másra nekik ott volt a MasterCard.A második: bevásárlóközpont. A helyzet hasonló,… Tovább »