Eltelt több mint fél év, így megpróbálom megfogalmazni azokat az elveket amiket követtem – akár ösztönösen, akár tudatosan. Mindezt azért teszem, mert nekem nagyon bevált. A gyermek is jó fejnek született valószínűleg, és így összességében harmonikus és nyugodt életünk van. Nem utolsó sorban pedig könnyedén ki tudok vele mozdulni itthonról.
A leegyszerűsített közös életünkhöz hozzátartozik, hogy a Poronty egy egészséges, anyatejes csecsemő. Így az első hat hónapban rajtam kívül nem sok kellékre volt szüksége :).
Nem kell a kacat: Egy-két alapdolgot leszámítva szinte semmit nem vettem. Az elején épp elég neki feltérképezni a lakást, a falakat, a bútorokat, a fényeket és sorolhatnám. Ezt megfejelni szerintem nem kell.
Először ismerje meg a környezetét: A születését követően nem kezdtem elhalmozni színes-szagos cuccokkal. Pihent, sétálni vittem, szerettem és békét hagytam neki. Amikor láttam rajta, hogy már érdeklődik, akkor egy épp időben érkezett ajándékkal, egy fekete-fehér könyvvel kezdett el ismerkedni. Ez maga volt a csoda számára. Aztán jött a zörgő textil könyv, majd 3 hónaposan a játszószőnyeg. Emlékszem, nagyon dolgozott. A babakocsijára pedig bő 5 hónapos korában került először függő játék. Azt is csak akkor teszem fel, ha épp egy helyben vagyunk (tornázom, beszélgetek vagy épp kiteszem levegőzni).
Ellenben hamar találkozott a kutyámmal, a fák és a felhők látványával, a fűvel és levelekkel, no meg a rokonokkal, barátokkal. Egyszóval megismerte a mi életünket, a családját.
Ő jött a mi életünkbe, nem fordítva: Ez a legfontosabb számomra és talán ez az egyetlen amit előre tudatosan is elhatároztam. Igazából minden erre épül. Az első hat hét valóban nyugalomban telt, de ezt követően rendszeresen kimozdultunk és visszahoztam az életembe a mozgást és a barátokat. Emlékszem 7 hetes volt a gyermek amikor először jött barátnőm a megszokott heti tornánkra. Naná, hogy az első alkalom katasztrófa volt. Amikor már nem bírtam, ő átvette a gyermeket, aki azonnal elaludt a kezében. Viszont pár hét alatt megtanultunk együttműködni, már mosolygott, ahogy tornáztunk mellette.
Az igény szerint, az én igényem is: Ő a szemem fénye és a szívem csücske, de fontos volt, hogy megmaradjak én is és ne kerüljön rám egy kizárólagos anya címke. A mai trenddel ellentétben például 3 óránként kapott enni. Természetesen ezt azért rugalmasan kezeltem, nem ébresztgettem és előfordult, hogy hamarabb evett, ha láttam rajta, hogy már éhes vagy szomjas. Főleg nyáron. Persze volt aki nem értette és megjegyezte, hogy ezek szerint az én gyerekem csak 3 óránként lehet éhes. Ugyanakkor, az én igényem az volt, hogy nyugodtan tudjam tervezni a napomat, tudjam, hogy nagyjából mikor fog enni. A másik előnye az volt, hogy amikor sírt két etetés között, feltételezhettem, hogy nem az éhség a gondja és ez jellemzően beigazolódott.
Rugalmasság: Nem szakadtam bele, hogy rendszert építsek. Emlékszem, kérdezték, hogy mikor alszik, hogy altatom, mikor fürdik. Ezekre, annyit tudtam csak válaszolni, hogy amikor fáradt, ahogy épp kijön a lépés. Az etetés adta a napunk keretét, ezt leszámítva egyszerűen éltük az életünket. Abban a félévben sokszor kellett egész napra is kimozdulnunk, mivel akkor újítgattuk a leendő kisházunkat. Ott a kerti csapot leszámítva víz sem volt. Ö meg kis csomagként jött velünk. Ha elfáradt elaludt, a kertben etettem, a kemping asztalon pelenkáztam. Egy biztos, sokat volt levegőn :). Arra figyeltem viszont, hogy egy rohangálós napot lehetőség szerint egy nyugodt, otthoni nap kövessen.
A “való” életbe csöppenjen: Ennek még nem sok szerepe van az ő életében, de nem szeretnék egy évtizedeken átívelő baba-gyerek-kamasz világot teremteni neki, hogy végül a 18. szülinapján szembesüljön az élet kihívásaival. Természetesen szeretetben és gondoskodásban nem lesz hiánya soha, de az aktuális korának megfelelően szeretném megismertetni vele az élet dolgait.
Úgy kezdjem, ahogy folytatni szeretném: Erre a legjobb példa, hogy tudtam, hogy képtelen leszek órákon át ringatni őt. Így az altatást eleve úgy kezdtem, hogy meséltem neki, simogattam, vagy épp mellé feküdtem, összebújtunk. Viszonylag hamar könnyen elalvó lett, persze voltak húzós éjszakák is. Pár hónapos korától mindig egy kismackót adtam a kezébe elalváshoz. Egy idő után amikor meglátta gyorsan rárabolt megölelte és elpilledt.
Egy szó mint száz, nem terveztem és a jövőben sem tervezem, hogy meg akarjak felelni az aktuális követelményeknek. Ettől csak újra az iskola padban érezném magam és azon aggódnék, hogy megfelelek e az elvárásoknak. A lényeg szerintem annyi, hogy hallgassunk az ösztöneinkre (kivéve, amikor már annyira fáradtak vagyunk, hogy legszívesebben kitennénk a lakásból), illetve az, hogy a gyermek mellett magunkra is figyeljünk, hiszen az ő boldogságához és kiegyensúlyozottságához – főleg ebben a korban – elengedhetetlen, hogy mi is jól érezzük magunkat.
Kommentek