Eltelt ez a félév év is. Mi lett az elveimmel? Vajon maradt még belőle? 🙂
Visszatekintve úgy érzem még nem szippantott be a rohanó, vásárlós, minden legyen meg a babának csak akkor boldog kaotikus környezet. Szerintem a nyugalom titka a leegyszerűsített környezet, a lelassított életvitel. Ki tudja, hogy ennek vagy másnak köszönhető, de egy mosolygós és kiegyensúlyozott, könnyen elalvó, érdeklődő kis emberrel töltöm a mindennapokat.
Ebben a pár hónapban elkezdett kinyílni a világ Neki és nekem is. Új programok, új ismerősök jöttek az életünkbe, elkezdtük és sikerre vittük a hozzátáplálást, megjelentek a fogak és végül, de nem utolsó sorban megtanult helyet változtatni, kapaszkodva felállni. Egy anyatejes cukorgombóc csöppségből egy kíváncsi, felfedezésekre kész kis lurkó lett.
Jók is lehetnek a baba programok: Fél éves kora körül gondoltam úgy, hogy itt az ideje kilépnünk a családi és baráti környezetből. Elsőre elég erős ellenérzést váltott ki belőlem a baba-mama csoportosulás gondolata. Egy porcikám sem akart anyás, dajkálós, bamba programokon részt venni. Ugyanakkor kellemes csalódás volt, a választott foglalkozások élvezhetőek és jó pofák voltak, ráadásul a kis poronty is élvezte.Két-három programot választottam: babamasszázs, Kerekítő és baba-mama klub. Olyanokat kerestem, amik egyszerűek és befogadhatóak Nekem is. A programok ott voltak tőlünk egy sarokra, így azokat a babákat ismerhette meg, akikkel később is összefuthat majd a játszótéren, bölcsiben vagy oviban. Jó volt látni, hogy pár hónap után már megismerték egymást, és örültek a találkozásnak.
Hagyni ismerkedni: A programok után mindig ott lehetett maradni a teremben. Ez lehetőséget adott a felnőtteknek arra, hogy váltsanak pár szót, a babáknak pedig arra, hogy megismerjék egymást. Sok esetben tapasztaltam, hogy el- vagy felkapkodják a gyerekeket, hogy ne piszkálják egymást. Én fordítva éreztem jónak és hála az égnek voltak még páran akik lazábbak voltak. Szerintem úgy tanulnak meg együtt játszani, ha látják, hogy egy-egy érintésük milyen visszajelzéssel jár. Persze volt néha sírás, meg kikerekedett szemek és döbbenet, vagy épp ha egy érintésre a fogadó fél sírni kezdett, akkor a másik is…és beindult a lánc reakció a helységben. Aztán belejöttek és egy éves koruk körül már fel lehetett fedezni a közös játék hosszabb-rövidebb pillanatait.
Tervezhető én idő: Az én időt továbbra is fontosnak tartom. Szükségem van egy fél órára, amikor megáll a világ és nincs benne pisi, kaki, baba téma. Minden héten a baba program után beültem egy kakaós csigára és egy lattéra. Ilyenkor csak ültem a teraszon, néztem magam elé és élveztem a jól megérdemelt tízórait. Egy idő után ketten csatlakoztak hozzám. A babák szinte mindig bealudtak, és mi még télen is ott álltunk a pékség teraszán, ittuk a meleg kávét, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Külön élvezet volt, hogy sokszor nem is a gyerekekről beszélgettünk, hanem bármi másról is :). A gyermekek rendesek voltak, előfordult, hogy több órát is aludtak, így sokszor hatalmas sétákat tettünk. A nem anya énemnek ez volt a hét fénypontja.
Napirendre szükség van: Ennek kialakítását az első félévben lazán vettem, hiszen valamennyire adódott, illetve akkoriban a baba jóformán “csak” egy kis csomag volt. Úgy hét hónapos korától viszont már kialakult egy olyan ritmus az életében, amit igyekeztem tiszteletben tartani. Ez a hozzátáplálás és az alvás ritmusa volt. Onnantól, hogy belejöttem az etetésbe és tudtam, hogy mikor és mennyit szokott aludni egész jó ritmusa lett a napunknak. A kialakult rendszert persze nem lehet kőbe vésni, nem szerencsés görcsösen ragaszkodni hozzá, hiszen a mi életünkhöz képest annyira gyorsan fejlődnek, hogy mire megszokunk valamit, az akár meg is változhat.
Kerülni az aggódást: Ez nehéz, de a megfelelő környezet és támogatás segítség ilyenkor. A Poronty kifejezetten lassan fejlődött mozgásilag. Hat hónaposan alig akart hason lenni és több mint kilenc hónapos volt mikor el kezdett kúszni. Ennek ellenére nem kezdtem el szakemberekhez cipelni és vizsgáltatni. A védőnő nézett rá minden hónapban és úgy láttuk, hogy folyamatosan fejlődik, csak épp ő rohadtul ráér. Utólag kiderült, hogy valóban jó volt, hogy nem tettem ki magunkat mindenféle fejlesztésnek. Az egy éves kontrollon már épp ott tartott, ahol kell, sőt a kézügyessége kifejezetten jó volt addigra. Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy – főleg az első gyereknél -hajlamosak lennénk túltolni a gyerek nevelési projektet és ezzel lehet, hogy felesleges stressznek, izgalomnak és gyötrődésnek tesszük ki őt és magunkat is.
Békét hagyni neki: Akár az önállósodás irányába tett kezdeti kis lépéseit is eltörölhetjük, ha mindig mindenben ott vagyunk a sarkában és szórakoztatjuk. Neki is szüksége van arra, hogy saját magában legyen és egyedül is tegyen felfedezéseket. A gyermek néha hihetetlenül sok időt töltött azzal, hogy rájöjjön hogyan működik az ami a kezébe akadt. Az pedig egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy így megtanul egyedül is játszani, és a saját fantáziáját használni a szabadidejében.
Akkor is szeret ha “rossz” anya vagy: Ez nem egy projekt vagy egy vizsga feladat. Én is szeretném jól csinálni, de nem lehet lelkiismeret furdalásom azért, mert épp nem sikerül valami. Pedig mennyire rosszul éreztem magam, amikor rákiabáltam, esetleg a fenekére csaptam, vagy épp azt hittem, hogy hobbiból nyűgös, pedig valójában fáradt volt. Ilyenkor akár órákon keresztül is borzasztóan éreztem magam. Rá kellett jönnöm viszont arra, hogy mindez az élet része. Neki és a környezetének mindig lesznek jobb és rosszabb napjai, nem lehet mindent tökéletes szivárvány színre festeni. Egy dolog fontos:
Amikor rossz fát tesz a tűzre és ezért kikap, akkor tudnia kell, hogy az amit tett az a rossz és nem ő. És bár haragszom rá és dühös vagyok, de attól még ugyanúgy szeretem. Tudnia kell már most, hogy a szeretet közte és köztem állandó, függetlenül attól, hogy milyen napunk van.
A bizalom már most épül: Tizenhat év múlva ha felmerülne a kérdés, hogy miért nem bízik bennem, miért titkolózik, vajon hol rontottam el, akkor a válasz az, hogy az elején. Nem kamaszkorban kell megnyerni a bizalmát. Hogyha akkor kapunk észbe nagyon nehéz dolgunk lesz. Ennek az alapja most épül. A bizalmat, a kötődést most kell kialakítani, építeni és fenntartani, hogy amikor becsapódik a kamaszkor, akkor is tudja majd, hogy védőhálónak ott vagyunk. Nem tudom, hogyan kell jól csinálni, most azt gondolom, hogy a szeretet a lényeg és az, hogy tudjam jól szeretni, ahogy erre igénye van.
Bevonni a minden napi feladatokba: Ez leginkább a félév közepén, végén kezdett érezhető igény lenni. Minden érdekelte és tudni szerette volna, hogy mit csinálok. Ebben a félévben ez még nem okozott túl nagy gondot, de idővel ez egyre több türelmet és kitartást kíván majd. Egyelőre elég volt például, ha ülhet a konyha pulton és nézheti épp mit csinálok, esetleg a kezébe adtam valami hasonló eszközt amit épp használtam. A fakanállal, tepsivel vagy épp egy krumplival teljesen jól lekötötte magát. A következő pár évben viszont észben kell tartanom majd, hogy bár sok plusz munkát és takarítást fog okozni, de hagyni kell, hogy bekapcsolódjon a mindennapi életünkbe, hiszen alapvetően a napi dolgok megismerésével és elsajátításával jut el szépen lassan a felnőtt korba.
Összességében egy nagyon izgalmas és tanulságos félév volt. A következő fél év is annak ígérkezik, főleg a vége mert akkor csatlakozik a bandához az új utód. Durva időszak elé nézünk :D.
Kommentek