Biztos számtalan szubjektív és objektív oka van a városi fűnyírásnak. Engem mégis évek óta zavar és nem tudom megérteni, hogy miért vágják sokszor annyira rövidre, hogy menten ki is égjen. Poros, lehangoló és a szemét is előbukkan. Valóban gyönyörű és egységes zöldfelületet eredményez egy kis kozmetika, és szépséges lehet egy-egy üde zöld folt a városban, mégis úgy tűnik ez sokszor nem igazán megy nekünk.
Kivételesen üdítő, amikor marad ideje egy-egy vadvirágnak annyira megnőnie, hogy végül a Nyíró megkegyelmez neki. Ennek párszor már szemtanúja lehettem, a legutóbbit meg is örökítettem. Talán többször is meghagyhatnánk őket, a méhek és egyéb bogarak biztosan hálásak lennének…hovatovább látványnak is kedvesebb.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan környéken lakom, ahol a kis előkerteknek lelkes gondozóik vannak. Minden évben szebbnél szebb virágok pompáznak tavasztól késő őszig. Egy igazi élmény végig sétálni a soron, amikor a rózsabokrokat elöntik a virágok. Azt gondolom, hogy nagyon sokat köszönhet az egész lakótelep azoknak, akik ilyen szeretettel ápolják a környezetünket.
A közterület csinosításánál is sokat számít, hogy nyírunk vagy ültetünk. Egy ilyen úton mégiscsak jobb elsétálni a buszig, boltig vagy a játszótérig. Ugye?
* minden képet Őrmezőn készítettem.
Kommentek