Pár éve hasított belém egy érzés… amolyan hányinger féle. Kétszer… mint a villám. Pedig azt mondják az kétszer nem csap ugyanoda.
Az első: a kupon napok. A nagy tömegben ültünk és néztük az embereket, akik stresszesen, zacskókkal megpakolva, kuponfüzetet szorongatva rohantak. Az élmény kifizetődik, minden másra nekik ott volt a MasterCard.
A második: bevásárlóközpont. A helyzet hasonló, akció, akció, akció. Vegyen vigyen szemetet, használja fél napig, dobja ki és jöjjön újra.
Azt éreztem szétrobbanok. Miért csinálják ezt velünk? Mivé lettünk? Hát én? Én is ilyen vagyok? Állj, ki kell szállnom ebből, ez megfojt. Önálló akarok lenni, létezni “cuccok” nélkül. Szabad lenni.
Ez ott és akkor eldőlt. Nem ment egyből, fogva tart(ott) a kényelem, a szépség és csillogás, a fogyasztás öröme, legyen az étel, divat, kozmetikum, vagy éppen berendezési tárgy.
Beláttam. A fogyasztást akarjuk fenntartható módon űzni. Nem álságos? Nem lemondunk, csak keresünk valami kevésbé káros megoldást a saját örömünkre, kényelmünkre. Közben öncélúan kizsákmányoljuk a Föld és sok ország erőforrásait. Hogy miért? Színesebb szagosabb “cuccokért”. Úgy éreztem ez felfalja a lelkem.
Hát visszavettem, de még így is hosszú az út. Nem beszélve arról, hogy a jelenlegi környezetben nehezített pályára kerül az aki “nem szeretne nyomot hagyni a világban”. Egyre jobban megy a lemondás és próbálok kicsit körültekintőbb lenni. Első alkalommal lejártam a lábam mire találtam mondjuk Európában gyártott cipőt. Jól van, tudom, ha lejártam minek cipő…
Persze van ami néha hiányzik, mint a Kubu 🙂 , és néha nagyon megtetszik a sok messziről hozott színes szagos bóvli is.
Egy szó mint száz, ha vennék valamit, pár dolgot már átgondolok előtte.
- Kell ez nekem?
- Hol gyártották, honnan hozták?
- Meddig használom?
- Mi lesz vele ha már nem kell?
A bónusz kérdés:
- Ha nem lenne akciós, akkor is kellene?
A végeredmény mindenből kevesebb, és ha lehet akkor helyi (a helyit az idők során ki kellett tágítanom európaira).
Mi az előnye a klasszikus jó érzésen túl, miszerint nem szúrok ki az utókorral? A kevesebb bútor, ruha, pipere cucc és kacat eredménye, hogy sokkal kevesebbet kell pakolni, takarítani, szelektálni, mosni és sorolhatnám. Ez pedig mind szabad időben hálálja meg magát.
Kommentek